SiHuHu Daloló

Hair-Jöjj el napfény

 

Csak nézzük,
elfúló lélegzettel, némán,
felajzott képzeteink vásznán,
haldokló népünk fantomképét,
míg széthull végképp.
A vegyszerfelhők bűzeit,
túlbűzli a hazugság,
és csak egy dal
szárnyal az űrön át.

Mélyen
ott a lángész – körbe száguld.
Ki tudná, hol vár ránk egy új út?
Várjuk, hogy jelt adjon
az űrből egy messzi fény.
A csend most mindent elmesél,
míg ránk terül az éj.
Az éj…

Manchester England, England,
Manchester England, England,
a Nagy Kék Vizen túl…
Én volnék e lángész…
Kell, kell, hogy láss, Isten!
És kell, hogy higyj bennem!
Kell, hogy higyj,
mint én!
Mint én…

Csak nézzük,
éhezve fuldokolva, némán,
felajzott képzeteink vásznán,
haldokló népünk fantomképét,
mint elhull végképp.
A vegyszerfelhők bűzeit,
túlbűzli a hazugság,
és csak egy dal
szárnyal az űrön át.

Űrdalt,
pókhálós húrjaidon, zengj szitár!
Százfelől leshet ránk a gyors halál,
bennünk az élet,
és ez így lesz mindig!

Jöjj el napfény
jöjj, úgy várunk rád!
Úgy várunk rád!
 

Vissza a listához