SiHuHu Daloló

Diákkislány

 

Diákkislány, napkelet hajnalán,
A hárs alatt vártam rád oly sokat.
Ott voltunk boldogok, hol az öreg Tisza ballagott,
Szívtuk az öreg hárs illatát, egymás karja közt, babám.

Ott voltunk boldogok, hol az öreg Tisza ballagott,
Szívtuk az öreg hárs illatát, egymás karja közt, babám.

Emlékszel még? Nyár volt és bíztató,
a kacajod friss volt és harsogó.
A Nap jobban ránk sütött, szívünk mélyén ez úgy átütött,
De én nem törődtem semmivel,benned merültem csak el.

A Nap úgy ránk sütött, szívünk mélyén ez úgy átütött,
De én nem törődtem semmivel,csak benned merültem el.

Csaták tüze közénk talált nagyon.
Én elmegyek, hazámat nem hagyom.
Apáink örökét, édesanyák édes örömét,
Tisza parti házikó falát, Tisza partján azt a lányt.

Az elnyomót szétszórjuk, mint a szél,
Leszünk mi még egymásé, csak ne félj!
Kettesben újra majd, ott ülünk a régi hárs alatt,
Szívjuk az öreg hárs illatát, egymás karja közt, babám.
 

Vissza a listához