SiHuHu Daloló

Szél viszi messze a fellegeket

 


Szél viszi messze a fellegeket, s körötte lángol az ég,
Add ide édes a kis kezedet, ki tudja látlak-e még, galambom?
Ki tudja ölel-e a két karod, ki tudja csókol-e szád?
Ki tudja, mely napon, mely hajnalon indul az üteg tovább?

Amerre járok a csillagos ég, mindenütt mosolyog rám.
Amerre fordul az ütegkerék, mindenütt gondolok rád, galambom.
Járhatok úton, vagy hegy tetején, süvíthet száz zivatar.
Szívembe te vagy az örök remény, csak hozzád száll ez a dal.

Elhallgatnak egy nap a fegyverek, s megállok ajtód előtt.
Könnyezni látom a két szemedet, te adtál nékem erőt, galambom.
Most végre karomba szoríthatlak én, boldogan ölellek át.
Te voltál nékem az örök remény, örökre szeretlek én.
 

Vissza a listához