SiHuHu Daloló

Mint suttogás a szélben (Bojtorján)

 

Hajnali harmat száll,
És minden cseppjén megcsillan a fény,
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,
A városkapunál
Az érkező megáll,
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?

A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül,
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.

Mint a suttogás a szélben,
Nem volt több a dal,
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar.
Mint a suttogás a szélben,
Könnycsepp a harmatban,
Gyémántpor a szálló homokban.

És aki arra járt,
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
És ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el
És századok teltek el,
A város mindig változik, az emberek sosem.
A színhely mindig változik, a történet sohasem... 

Vissza a listához