SiHuHu Daloló

Ural

 

Ural völgyének lágy ölén, ott élt egy szép legény.
Az édes fényű napsugár, úgy csillog két szemén.
S ha néha jő egy kis levél, mely néhány sorból él,
úgy érzem én sosem felejt, s enyém e szép legény.

Oly boldog szívvel olvasom, de néha úgy sírok.
Mert minden szó mi benne áll, már rég tudott dolog.
Hogy nyílik már a vadvirág, és zöldül a határ,
s alombok közt sok száz rigó és csalogány tanyáz.

Csak erről szól e kis levél, s a végén még ez áll:
hogy vár reád a kedvesed, és vár a nagy Ural.
S ha hervad már a vadvirág, és sárgul a kalász,
én ott leszek, s akkor kezdődik nékünk majd a nyár. 

Vissza a listához