SiHuHu Daloló

A fény a napból jön

 

A fény a napból jön, s a földnek kincset ér,
A néger barna tőle, más pedig fehér.
De lenn a forró égöv alján és az Elba partján,
Egy a színe, csak piros a vér.
Ha minden nyelven szerethet a szív,
Ha minden nyelven gyűlölhet a szív,
Ha minden nyelven gyűlöl, ó, ó, szeret,
Ó, ó, érzi ezt a szív!

Hogy sorsod szebb legyen ma, ember rajtad áll,
Betermi kincseit a zöldellő határ,
S a gyárban gyors kezével, önként szab a munkás törvényt,
Emberré lett itt az ember már.
Nem zeng-e minden, bölcsebb lesz a föld,
Nem zeng-e minden, gazdagabb a föld,
Nem zeng-e minden, szebb lesz, ó, ó, jobb lesz,
Ó, ó, boldog lesz a föld.

Van még sok ország, hol csak szolga módra túr,
És tűr a dolgos ember változatlanul,
Ahol a rengeteg gép ott áll, s nem a népnek szolgál,
Mert a pénz, a pénz csupán az úr.
Ott sose mondják: happy, happy days,
Ott sose mondják: happy, happy days,
Ott sose mondják: happy, ó, ó, happy,
Ó, ó, happy, happy days.

Ma még a küzdelemnek vége-hossza nincs,
A népek tudják jól, a béke drága kincs,
De majd a hajnal biztos eljön, s béke lesz a földön,
S összeroppan minden rabbilincs.
És száll a dal majd: ocseny harasó,
És száll a dal majd: ocseny harasó,
És száll a dal majd: ocseny, ó, ó, ocseny,
Ó, ó, ocseny harasó. 

Vissza a listához