SiHuHu Daloló

Faravel

 

Elhagyom a sík mezőt, tarka rétet, zöld erdőt,
Elhagyom e kedves, bűvös tájt.
Vándorbotot fog kezem, hív a titkos végtelen,
Utam végét még nem sejthetem.
Faravel, faravel, faravel,
Elmegyek én messze-messze el.
Vándorbotot fog kezem, hív a titkos végtelen,
utam végét még nem sejthetem.

Lenn a földön áll a gép, vár reánk a kéklő ég,
És a messzi, szürke láthatár.
Feldöbörög a motor, messze szállunk valahol,
Az ejtős raj ugrásra feláll.
Gépmadár, gépmadár, gépmadár,
csillog rajta az arany napsugár.
Ejtőernyő jó selyem, rábízom az életem,
Bátorságban nálunk nincs hiány.

Áttörtem a felleget, lenn egy kislány integet,
De szeretnék, ott lenni vele.
Mihelyt gépen földet ér, karjaimba zárom én,
S tudom, hogy a szíve az enyém.
Kisleány, kisleány, kisleány,
Türelmesen várj csak te reám!
Elrepülök sebesen, visszatérek győztesen,
Mindkettőnkre boldog jövő vár!

Zúg a gépem idefenn, engem pedig odalenn
Vár egy édes, barna hajú lány.
Kormányon van a kezem, őrajta jár az eszem,
Oktatóm meg hátul kiabál (mindazthogy):
Jómadár, jómadár, jómadár,
Gépünk eltért az iránytól már!
Ide legyen az eszed, én repülök teveled,
Nem pedig a barna hajú lány! 

Vissza a listához