SiHuHu Daloló

Utazás

 

Szép volt a reggel, mikor elbúcsúztam én anyámtól,
Néhány óra múlva messze jártam már hazámtól.
A jó hangulatba egy kis üröm is elvegyült,
Mert a járgányom elromlott, szállásom éjjel San Pöltenben volt.

Másnap tovább mentem, az autóm, mint egy új, száguldott,
Az sem bántott engem, hogy egy-két Mercedes elhagyott.
Brüsszelbe érve már hulla fáradt voltam,
A szomjam is egyre nőtt, hát barátaimmal lenyeltünk néhány sört.

Mikor felkelt a Nap, én már Párizs utcáin bolyongtam,
Egy játékklubban ülve sok jó lemezt hallgattam,
A Szajna parti lépcsőn egy sráccal beszélgettem,
Ki bágyadtan mosolygott, ajándék képpen egy dobozkát felém nyújtott.

Néhány nappal később vagy nyolcszáz kilométer várt reám,
Késő este lett, mikor megpillantottam az óceánt.
Megdöbbenve néztem egy csodálatos sziklát, mit hullámok
Törtek szét, rájöttem akkor, mily csekély a földi lét.

Az idő egyre szebb lett, mikor Spanyolországon át haladtam,
Száraz, kihalt tájak, majd apró házak közt haladtam.
Huescaban aznap bikaviadal volt éppen és özönlött rá a nép,
Kegyetlen játék, itt halott, ki mellé lép.

San Tropezben sajnos minden testrészem leéget,
S láttam, hogy az Isten mennyi szép embert teremtett,
Lenyűgözött engem Nizza s Monte Carlo, a fényűző gazdagság,
Mégis ne gondold, kérlek, hogy csak ez a boldogság.

Egyre feljebb mentem, hol felhő borírtja a hegytetőt.
Bevallom, hogy nyáron sohasem láttam még hómezőt.
De vártam már a percet, hogy itthon legyek végre, s egy
Éjjel ez is megtörtént, most megosztom veled e csodásan szép
Élményt.
 

Vissza a listához