SiHuHu Daloló

Rólunk szól a dal

 

Mi nevén nevezünk mindent, talán ez is baj.
Nincs fehér várúrnőnk, s a szerelmünk csak csaj.
Nem vágunk még rút, álszent pofákat,
S őszintén csodáljuk a magasra nőtt fákat.

De az emberek nekünk még vagy rosszak vagy jók,
Szavunkban, szívünkben még őszinte a bők,
Ajkunkról az utcán is csattan a csők.

Nem tudjuk még, milyen az élet, ha fáj,
Hogyan kell dalolni, ha sebes a száj.
Kóstolgatjuk még a munka ízét,
Nincs pénzünk, nincs bérünk, csak esszük a más kenyerét.

De az emberek...

Nevünket nem hirdeti halhatatlan mű,
Nincs komfortos kéglink, s a nászágyunk csak fű.
Nem vágyunk még zúgó gépcsodákra,
S gyűlöljük, ha autós kacsint rá a lányra.

De az emberek...
 

Vissza a listához