SiHuHu Daloló

Majális

 

Hangraforgó zeng a fű között,
S hördül, liheg akár egy üldözött.
De üldözők helyett a lányok,
Kerítik, mint tüzes virágot.

Egy lányka térdre hull, lemezt cserél,
A háta barna, a lába még fehér,
A rossz zenén kis lelke fellebeg,
S oly szürke, mint ott fenn a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
Ajkukon ügyetlen, szép szavak.
Duzzasztja lelkük sok kicsiny siker,
S nyugodtan ölnek majd, ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
Hisz megvan bennük is, csak szendereg.
Az emberséghez méltó értelem,
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen x2
 

Vissza a listához